Ajánló-Sakk, mint a képességfejlesztés eszköze

Ajánlom figyelmetekbe, az alábbi kisfilmet: 
www.youtube.com/watch?v=81AsR2d0WCM

A filmben szereplő kislánnyal egy helyen sakkozik Örs. Természetesen, Kata "sokkal komolyabban űzi", ezt az elfoglaltságot:-)))Egy gyönyörű, okos, bájos kislány, akiről még biztosan sokat fogunk hallani!!!

(Lábjegyzet: Örs, múlt szombaton a Sakk-suli kupán 5. lett:-)))

Anyáknapi mozaik pillangókból

Szeretem a pillangókat. A nyári orgonát pedig a pillangók. Szinte teljesen ellepik, amikor virágzik. Az egész bokor ilyenkor egy élő, lélegző, törékeny képeslap. Talán innen jött az ötlet egy pillangókból álló kép készítésére.

Vettem egy kartont. Szívet rajzoltam középre. Aztán... 

Forma lyukasztóval el kezdtem gyártani a rózsaszín szívecskés pillangókat.

Aztán ragasztgattam és ragasztgattam...

Majd ugyanezt zöld és kék pillangókkal is végig csináltam.

Már csak egy szép keretet kell találni hozzá.Lehet természetesen színes alapra is készíteni vagy sűrűbben.

Tavaly nyári látogatók!

"Lillafüredi pillangók."

Anyáknapi meglepetések

Mondjuk nálunk nem arra készültek, ugyanis sajnos a nagymamák már nem élnek:-((( az ovi és a kedves férjem pedig mindig gondoskodik, hogy könnyek között ünnepeljem ezt a gyönyörű napot!!! Az ötlet akkor körvonalazódott bennem, amikor a naptárra pillantva (mert az időjárásra most nem igen számíthatunk:-((( megállapítottam, hogy már április van és én még mindig a rénszarvasos kulcstartóval járok-kelek.Ezért gyorsan valami tavaszi, üdítő megoldás kellett.

 

Mondjuk ez. Nem sok minden szükségeltetik hozzá, viszont a végeredmény annál látványosabb. Pár ovális fa lap, színes papír, fél gyöngy, kulcskarika vagy kitűző hát, esetleg hajcsat hát, ragasztólakk.

Nálunk apa kifúrta, de én hobbi boltban láttam már kész, kulcskarikára felfűzött verziót is.

Végül ragasztólakkot is kapott a tartósság miatt. 

A felhasználása tényleg sok oldalú. Lehet kulcstartó, kitűző, hajcsat anyunak:-)))Az a kisgyerek, aki már jól tud írni, üzenhet is a hátán a mamájának!!!

Stonehenge otthon:-)))

Örs és a puzzle nem voltak túl jó viszonyban. Mondhatni kerülték egymást. Persze mi, mint gondos szülők pici kora óta folyamatosan beszereztük az életkorának megfelelő darabokat. És sikerült is egyszer-egyszer közös erővel kirakni, majd egy mozdulattal el is tűnt a játékos fiók mélyén. Mire kezdtük az óvodát már kellően el voltunk keseredve, hiszen láttuk a kortársait milyen szívesen és ügyesen kirakóznak.Végül meguntam és "kegyetlen" módszerhez folyamodva leültettem a gyerkőcöt, elővettem a puzzleket és kirakattam vele. Nyűglődött, kínlódott, de hibátlanul megcsinálta, mindeközben közölte velem (3 éves:-))), hogy ez a világ legértelmetlenebb dolga, mert ő úgyis tudja, hogy majom lesz belőle. Aztán teltek múltak az évek és miután megnyugodtam, hogy nem a tudása hiányzik a kirakózáshoz, hanem csak szimplán nem szereti nem is nyúztam vele. (Mondjuk függetlenül ettől nem igazán értettem, ezen mit nem lehet szeretni, mert én például világ életemben imádtam:-)))Két héttel ezelőtt Örs elcsípett egy dokumentumfilmet a tévében Stonehengeről és elkezdtünk beszélgetni, majd előkerült egy könyv is róla.Egyszer csak azt mondja:- Anya, én ezt láttam a dolgozószobában. Kicsit meglepődtem és valószínűleg értetlenül néztem, mert a gyerek kézen fogott és megmutatta mire is gondol.Valóban az egyik polc tetején ott csücsült egy doboz Stonehenge.- Ja, arra gondolsz! Az puzzle-mondtam és már fordultam is ki a szobából, amikor - Kirakjuk? - Ááá, dehogy az rengeteg darabos!- Nem baj, majd együtt megcsináljuk!- Aha, te meg a kirakózás- mondtam az emlékeimben lapozgatva. Végül addig nyúzott, amíg beadtam a derekam. És neki kezdtünk. Családilag. Illetve, mondhatni közösségileg, mert a nappali egyik sarkában készült és az elmúlt időszakban bárki, aki nálunk járt nem álhatta meg, hogy pár darabbal ne egészítse ki a képet.

 

  Tadam....elkészült. Még szerencse, hogy csak 500 db-os.

Még csak rakosgattuk, amikor Örs megkérdezte, neki miért nincs puzzleje. Röviden összefoglaltam a pár évvel korábbi tapasztalatokat, mire:- Most már szeretek kirakózni! Gyorsan előkerestem pár még meglévő dobozt, amit rekord sebességgel rakott ki (mondjuk nem csodálom, mert már igencsak kinőtte:-))) Aztán persze kapott néhány újat is és jelenleg így néz ki a nappalink egy sarka:-)))

Azért annyira nem bánom:-))))

Sakkverseny

A hétvégén Örs indult a II. Rákospalota kupa gyereksakkversenyen. Én különösebben nem lelkesedtem az ötletért, mert mint az előző versenyen is írtam rettentően fárasztó, hosszadalmas (teljes napos) program. Ráadásul tudva levő volt, hogy itt már iskolásokkal is összesorsolják, mert nem csak az életkort, hanem az élő HURRÁ pontokat is figyelembe veszik. Így egy kevés HURRÁ pontszámmal, de korban idősebb játékossal is össze kell mérnie a tudását.De az edzők biztatták, ő pedig hallgatott rájuk, így Húsvétkor többször is elhangzott:- Anya beneveztél már a sakkversenyre? Beneveztem:-)))

Az ő csoportjában 87 induló volt. Természetesen már az első fordulóban egy iskolás nagylánnyal került össze. És megnyerte a játszmát:-)))Majd a következőt is, a harmadikat döntetlenre hozta. Utána volt egy elnézett veresége, majd még egy, amit kb. 1 perc alatt nyert meg az ellenfél egy suszter mattal. Na itt láttam, hogy ezen kicsit kiborult a drágám:-)))De nem sírt. Nyelte a könnyeit, rám nézett és azt mondta: -Anya, nem sírok, mert tudod sírni csak a győztesnek szabad.(Székely Éva után szabadon- és ez a mondat egyébként az úszóversenyeken vésődött belé)Aztán az utolsó két fordulóját simán megnyerte. Döbbenetes volt látni, ahogyan feláll a "padlóról" a vereség után!Az én fiam:-)))Harcol a végsőkig.Így a 4 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereséggel a 20. helyet harcolta ki magának a 87-ből. Gyönyörű játszmával és hajrával. Meg is volt a jutalom. Kapott emléklapot és játékot és edzői dicséretet a teljesítményéért:-)))

A színpadon a jutalomra várva:-)))

Egy apuka a szünetben megkérdezte mi az az eredmény amivel meg lennék elégedve. Valószínűleg elég bután néztem rá, mint, aki nem érti a szavak jelentését. Végül nagy nehezen sikerült körbeírnom számára, hogy nem az számít én mivel vagyok megelégedve, hanem, hogy Örs elégedett-e önmagával. Mert én természetesen minden kis és nagy sikerének örülök.És nem állítok elé léceket, amelyeket ha nem ugrik meg akkor...Neki fontos. Ez az ő harca, és az ő sikere. Én csak ott vagyok mögötte.Igyekszem segíteni, hogy elérje az általa kitűzött célokat és ha kudarc éri feldolgozni, a néha felnőttet is próbára tevő feldolgozhatatlant.

A sakkversenyről késő délután értünk haza. Nem telt el két óra egyszer csak az édesapja elé állt és hívta sakkozni. Egymás után kétszer megverte a papáját, úgy hogy abból az egyik az a susztermatt formáció volt amivel délelőtt kikapott az ellenfelétől! Hiába a gyerekek gyorsan tanulnak:-)))