Mese gyerekeknek és felnőtteknek- Máté Angi világa

Máté Angi nevével 2009-ben találkoztam először, amikor megnyerte az Arany Vackor díjat. Akkor és ott elhatároztam, hogy amint megjelenik a meséje, azonnal lecsapok rá és felkerül a gyerek polcára.Úgy éreztem valami különös varázslatos világba csöppenhetünk Angi történetei által, a nyelvezete pedig fület gyönyörködtető. Igazából nem derül ki, hogy az általa használt szavak, szóösszetételek, kifejezések, valós, létező, élő szavak vagy az írónő által képzett nyelvújítás termékei, esetleg születési helyének (Vajdahunyad) sajátos szókészlete  jelenik meg meséiben.Nyelvezet tekintetében én Kányádihoz érzem közel a történeteket.Mert csak Kányádinál pilinkél a hó, csak Máté Anginál  muszog a sündisznó...

 

A Volt egyszer egy kötet Szulyovszky Sarolta illusztrációival fűszerezve 19 történetet mesél el. A mesék egyszerű, ismerős hétköznapi dolgokról szólnak. Kőről, nyárról, pocsolyáról, kemencéről, lázról...nem egyszerűen, nem hétköznapian.

"Aztán csak néztek egymásra,a két barát, a két hasonlító, és ámuldoztak. Főleg a költözködős Nap ámuldozott. Még olyat is mondott, hogy hűha, aztán leszöszmögte bajuszáról, szempillájáról a pici, esernyőforma pihe-puhákat, csokorba kötötte, és visszabiggyesztette a pipaszár végére.- Visszavirágítottalak- mondta, eligazítva a kilógó szöszöket. S kacagtak, kacagtak, mert ez így jó volt."

Rendszeresen elővesszük, forgatjuk, mesélünk belőle és róla. Mert könnyedén előfordul, hogy míg halad velünk a történet, feltolulnak elfeledett emlékek, amelyet feltétlenül meg kell osztanunk a másikkal.Lágy, megnyugtató dallama a kisebbeket, akik talán kevésbé értik még a hasonlatokat, metaforákat- is elringatja, a nagyobbak pedig már felismerik a szavak mögött rejtőző varázslatos világokat.Azt hiszem nyugodt szívvel ajánlható az általános iskolásoknak olvasmányként, de még a nagyobbaknak is szövegelemzésre.

Máté Anginak azóta több könyve is napvilágot látott: Mamó, Ez egy susogó levél, Kapitány és Narancshal. 

A Kapitány és Narancshal (Rofusz Kinga rajzaival)gyermeknapi szerzeményünk. A történet igazi életbölcsességeket tartalmaz  barátságról, magányról, összetartozásról."Most elmegyek, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a legjobb lenni." Nem ezt keressük mindannyian? "A keresés az, amikor menni kell."S megyünk is mindig, mindig keresünk valamit. A mesék Kapitányról és Narancshalról Budapesten játszódnak. De ez finoman, sejtelmesen van beleszőve a mesékbe, úgy, mint a többi fővárosi helyszín. Szándékosan nem hívtam fel a gyermek figyelmét erre a mozzanatra, vártam vajon felismeri-e az ismerős részeket. Egyszer csak felragyogott az arca: - Anya, a Kapitány a Lánchídon lakik, és a Duna hömpölyög alatta. Ezek a kis felismerések még kézzel foghatóbbá, közelibbé, igazán neki szólóvá varázsolták a történeteket. 

"S már bugybogtatta is kifele a csövén a sok száz liter tejet, ömlött végig a terjeszkedő fehér lé mindenen, utakon, járdaszéleken, majd megfagyott. Így történt, hogy azon a fagyos délutánon tejcsicsonkává lett a világ: fehér tükör, kifordított fürdőkád."

 Vegyétek kézbe Máté Angi műveit, s aztán újra és újra...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bailavidrum-Erdőben tekergés a magyar népmesék birodalmában

Kedves Barátaink invitálásának tettünk eleget vasárnap. Erdei barangolásra hívtak minket a magyar népmesék birodalmába. Mi persze nem mondtunk nemet, mert nagyon szeretünk túrázni és különösen kedveljük a magyar népmeséket, a barátainkról nem is beszélve:-). A program, amelyet néhány lelkes civil tájfutó szervez minden anyagi segítség nélkül pusztán "szerelemből" Pilisszentkereszten zajlott a Szurdokban (és ingyenes volt). A részt vételhez regisztrálni kellett, ami után megkaptuk a biztonsági nyilatkozatot és a részletes információkat tartalmazó levelet. 

Reggel 10.00-kor meg is jelentünk az indulási ponton. Ahol akkor már elég sok család várakozott kisebb- nagyobb gyerekekkel. Már akkor éreztük, hogy ez egy fantasztikus program lesz. Mindenki mosolygott, türelmesen és  kedvesen sokadszorra is választ adtak ugyanarra a kérdésekre, majd leadtuk a biztonsági nyilatkozatokat és megkaptuk a rajtszámokat és egy mesetérképet. A biztonsági nyilatkozat a velünk lévő két "idősebb" majdnem 6 és majdnem 8 éves gyermeknek kellett, akik egyedül vágtak neki az erdei mesebirodalom meghódításának. Rettenetesen büszkék voltak magukra és természetesen mi is rájuk. Eltántoríthatatlanok voltak céljuktól, hogy ők egyedül legyőzik a kijelölt akadályokat. Az indító hölgy azért többször is megkérdezte, tényleg egyedül szeretnének indulni, de a fiúk határozottak voltak, mi pedig bólogattunk, hogy bizony-bizony mi bízunk bennük nem lesz semmi baj (egyébként rettenetesen nagy volt a biztonsági készültség és mindenhol felnőtt hemzsegett). A családok vagy gyerekek 1 percenként lettek indítva, így az elején volt egy kis torlódás, de úgy az ötödik állomás körül már szét szakadt a mezőny. Mi még a harmadik akadálynál tudtunk integetni a fiúknak, de aztán szem elől tévesztettük őket. Összesen 10 ponton kellett pecsételni és feladatokat teljesíteni. A teljesség igénye nélkül: Találkozás a segítővel, aki egy öreg anyó volt és illendően kellett megszólítani, különben nem árulta el, hogyan győzhetjük le a sárkányt stb. Énekelni a sárkánybarlangnál, Kötélen felkapaszkodni az alvilágból a földre, Megkeresni az égig érő fát, Segíteni a tündérnek...

Az út végén sütemény (amit a szervezők sütöttek a gyerekeknek), egy marék kacagó-gyöngy, a "királyi vár" és zenészek várták a részt vevőket. Mikor célba értünk a két fiú nevetve futott hozzánk és elhalmoztak minket a kérdéseikkel: - Ti is lecsúsztatok a zsákokon? Ti is kaptatok kincset? Meghúztátok a Koponyányi Monyók szakállát? Szóhoz sem hagytak jutni minket csak mesélték az élményeiket. Mi pedig legalább olyan boldogok és büszkék voltunk, hogy mindent végigcsináltak egyedül, sőt az összes pecsétet begyűjtötték és leadták a sorszámukat a tombolához is. Ekkor már hemzsegtek a családok a kis tisztáson és bizony kígyózó sor állt a regisztrációnál. 

Egy árnyas fa alatt piknikkeltünk, hallgattuk a zenét majd nyakunkba vettük a szurdokot (természetesen egy másik szakaszát, mint ahol a rendezvény zajlott). Hatalmas sziklákon mászkáltunk, hallgattuk a madárcsicsergést, gyíkokat lestünk a napsütésben, megfigyeltük a szorgalmas és hasznos erdei hangyákat, láttunk rózsabogarat, kék nünükét, futóbogarat. Találkoztunk barlangászokkal, akik épp egy barlang feltárásában vettek részt és nagyon segítőkészen meséltek az ott folyó kutatómunkáról.  Mire visszaérkeztünk már csak a befutókra vártak az indítások befejeződtek. A sorszámokkal egy tombolán is részt vettünk , ahol madaras kártyát nyertünk, a barátaink pedig egy dominót ( a szervezők ezt is a saját pénztárcájukból állták). A nap végére nagyon elfáradtunk, de nem győztünk hálálkodni barátainknak, hogy felhívták a figyelmünket erre a lehetőségre.Indulás előtt megköszöntük a szervezőknek is, akik ezt a fantasztikus eseményt létrehozták és kérés nélkül ígéretet tettük, ahol csak lehet hírét visszük a rendezvénynek. Saját honlapjuk nincs, de ha beütitek a keresőbe, hogy Bailavidrum , akkor a facebook-on ráakadtok. Ajánljuk minden gyermekes családnak, aki csak egy kicsit is szereti a természetet, a mesét, a játékot !A visszaigazoló levélben sok értékes információ mellett ez a pár mondat állt,ami engem végtelenül magával ragadott.

"Ne vigyél magaddal semmi mást, csak a fényképeidet!
Ne hagyj itt semmi mást, csak a lábnyomod az úton!

Az erdő nem más, mint szikla, kövek, egy kis föld rajta és gyökerekkel kapaszkodó zöldellő élet. Vigyázzunk rá!"

Katicabogaras pötty vadászó játék

Van az óvodánkban egy kedves hagyomány, miszerint a nagycsoportos korú gyerekek az óvónénikkel felváltva vállalják az  alvás előtti mesét. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy egyik nap az óvónéni mesél, másik nap pedig egy gyermek. Az év eleje óta többször is sorra kerültek a gyerekek. Mi most egy kedves nyári mesét választottunk. Paulovkin Boglárka: A katicabogár elveszett pöttyei. A történet igazából a kisebb korosztályt célozza meg(kisfiúnk valamikor 2-3 év közötti korban kapta), de miután a mesét hangsúlyosan, folyamatosan, kicsit el is játszva (ahogy mi próbáljuk elvarázsolni mesélésünkkel a gyermekünket) célszerű megjeleníteni, így ez megfelelő kihívást jelent. A történet bájos és világosan követhető az óvodás gyerekek számára. Katicabogár csúszdázik egy nádlevélen a tó fölött, majd hirtelen megbillen és a tóba pottyan. A ponty azonnal a segítségére siet és kimenti. De jaj eltűntek a katicabogár pöttyei. Elveszítette a tóban. A mese legkedvesebb mondata: - Pöttyök nélkül nem is vagyok Katica, csak egy kis piros bogár. A vízben élő állatkák persze megkeresik neki, még a goromba harcsa is megenyhül:-)))Mire leszáll az este és a Katica hazatér nemcsak a pöttyeit szerzi vissza, hanem sok új barátra is szert tesz.

Ehhez a meséhez készült egy pötty vadászó kvíz játék.  Elkészítettem a katicabogarat piros és fekete karton felhasználásával, de a fekete pöttyök helyett fehéret kapott. Ennek a játék folyamán nagy szerepe lesz.

Majd kártyákat gyártottam. Az egyik oldalon kérdés van a másikon színes pötty. (A kérdés vonatkozhat a mesére-kisebbeknél, vagy a mesében szereplő élővilágra-nagyobbaknál stb.)Nálunk például ilyen kérdések kerültek fel a lapokra: Mi borítja a mesében szereplő állatok testét? Sorold fel! Mond el melyik állatnak hány lába van? Mit eszik a vízisikló? stb.

A kártyákat (célszerű kartonból készíteni, hogy ne látszódjon át) a kérdéses felükkel fölfele szétterítjük, kiosztunk mindenkinek egy fehér pöttyös katicát és már kezdődhet is a játék. A játékosok felváltva húznak, válaszolnak a kérdésekre, ha a válasz jó megnézheti a kártya túloldalán lévő pöttyöt. Ha fekete, akkor kap egy fekete pöttyöt, amit felragaszthat (ha többször is akarjuk használni gyurma ragasztóval) a katicabogarára. A cél elsőnek összeszedni mind a hét pöttyöt!

Jégkrémek a babaszobába

Nemsokára itt a nyár! (Bár most kinézve az ablakon és a hőmérő higanyszálára pillantva ez nem igazán hihető:-) S mi sem esik jobban egy forró nap előtt, közben és után, mint egy hűsítő jégkrém! Nem árt ha a babaszobába is jut belőle néhány. Elárulom, nem csak a kislányok játszanak szívesen fagylaltozósat, hanem az erősebbik nem képviselői is:-) Ez a pár ínycsiklandó jégkrém, még tavaly májusban készült, de azóta töretlenül nagy sláger a szerepjátékoknál.

 

Szükség van hozzá néhány ív színes filc anyagra, jégkrémes pálcikára (hobbi boltban kapható), ízlés és ötlet szerinti kiegészítőre (farkasfog, gomb, gyöngy, flitter stb.)

Készítettem egy jégkrém sablont (ha nem megy magunktól, bátran rajzoljunk körbe egy Krémkönnyű fagyit, aztán jóízűen falatozzuk el:-). Kétszer körberajzoltam a filc anyagon és kivágtam. Az egyik darabra rávarrogattam a díszítő elemeket (lehet mindkét lapra, de nekem "soknak" tűnt úgy). Majd a pálcika felső 1/3-át bekentem hobbiragasztóval és a két lapot rányomtam, végül pedig össze is varrtam.(A pálcika így az anyag kb. 1/3-ig ér fel.)

Szeretem a filc anyagot. Puha és rengeteg színben lehet kapni a hobbi boltokban (sajnos mintásban nem találtam itthon). Könnyű szabni nem rojtozódik a széle, rugalmas. Sok mindent szoktam készíteni belőle (majd mutatom). Remélem nektek is tetszik!Fagyizós meleg napokat kívánok!

Édességes doboz- újra hasznosítva

Kiürült egy gyerekteás doboz. Nem volt szívem kidobni:-))) Könnyű és jól záródó, annyi mindenre  használható még! Mostantól például kakaó tartó dobozként éli mindennapjait.

Nálunk elég sok fogy ebből a finom barna nedűből, amihez utántöltős kiszerelést szoktam venni. Már régóta meglehetősen elegem volt a műanyag tasakjából. Most végre méltó tárolót kapott.

 

Teás doboz, halvány kék, fehér pöttyös papír, néhány kiegészítő és fehér papír csipke, olló,ragasztó és fehér akril festék.

A dobozt bevontam a pöttyös papírral. Majd felragasztottam a csipke díszítést.

Aztán a betűket és egy csészéből kicsobbanó finom kakaót varázsoltam rá.

A doboz tetőt elég nehezen sikerült elkészíteni, már csak a rikító pink szín miatt is:-))) A belső perem alá nehezen fért hozzá az ecset. Utólag persze rájöttem, hogy inkább fehér akril szórófestéket kellett volna használni, de akkor már kész volt a ragasztás, másrészt az éppen nem volt otthon. Egyáltalán nem vagyok elégedett a festéssel, szerintem még javítgatok rajta mielőtt véglegesnek nyilvánítom.

Kulcsos ládika

Régóta hányódik ez a fa tálca a házban és a ház körül. Volt hogy már ki akartam dobni, aztán mégsem. Félretettem hátha jó lesz valamire, pedig az idő nagyon megviselte, elnyűtte. És vannak a kulcsok! Apáé és az enyém, a közösek, a pótok, a pince, a postaláda, a kocsi stb. A kettő párosításából született meg ez a jópofa, egyedi kulcstartó ládika.

Először letisztítottam, majd a belsejét bevontam faléc mintázatú kartonnal.

Aztán sniccerrel lyukakat vágtam ki a kartonból.

A lyukakba színes, kis méretű ceruzákat ragasztottam. Apa szerint a biztonság kedvéért inkább befúrja egy kis csavarral őket, de szerintem ha jó minőségű, erős, speciális faragasztót használunk az is megfelel (de persze fő a biztonság:-))).

Majd ugyanebből a deszkalap mintájú kartonból betűket vágtam ki és a tálca szélére ragasztottam őket. Természetesen a tálcát be is lehet festeni a kívánt színre, de nekem így natúran tetszik (bár a fehér vagy sárga vagy zöld színen azért elgondolkodtam:-)))

Már csak fel kell az előszobába a kívánt helyre rögzíteni.

Tábortűz a nappaliban

Az idősebb generáció biztosan emlékszik a táborokban töltött nyarakra és az elengedhetetlen tábortüzekre. Itt köttettek az első életre szóló barátságok, szerelmek, itt vitáztunk órákat az élet fontos dolgairól és szőttük a világmegváltó terveket. A tűz lobogása, a bortól, forróságtól kipirult arcok és a hajnali tűztánc évtizedekkel később is megdobogtatja az ember szívét. Furcsa, hogy vannak a világban olyan apró rezdülések, amelyek függetlenül tértől és időtől, mindenkinek ugyanazt jelentik.Nekünk itt a Kárpát-medencében, dédszüleinknek a tengerentúlon és gyermekinknek napjainkban.Igen, ők is szeretik az esti tűzgyújtási ceremóniát, a sütögetést, főzőcskézést és a hamvadó tűz melletti üldögélést, meghitt beszélgetést.De sajnos nincs mindennap idő és lehetőség erre a ceremóniára, így picit csalunk és játszunk:-)))

Ez az otthoni tábortüzünk, ami teljesen veszélytelen.Az elkészítése egyszerű és gyors.Közben megbeszélhetjük a gyermekkel a tűzgyújtás szabályait, fortélyait vagy aktuálisan, hogy miért van tűzgyújtási tilalom az erdőben a nagy szárazságok idején.

 A tűzrakó hely: zöld filc középen szürke filcrátéttel.

A fahasábok wc papír és papírtörlő gurigából készültek. Barna és mustár sárga filccel lettek bevonva. A befőttes gumi csak díszítő célt szolgál. A mustár sárga filcre alkoholos tollal még évgyűrűk is rajzolhatók.

A gyufásdobozhoz egy igazi közepes méretű gyufásdobozt vontam be sárga és barna filc anyaggal. Kis láng díszítés került a tetejére.A gyufaszálak feje helyére saját készítésű piros vég került.

A lángot narancssárga és piros filcből készítettem.Két háromágú lángot varrtam össze és a középső lángnyelveket egymásba bújtattam, így van egy kis tartásuk.

 

A tábortűzhöz persze süthető étel is szükséges. A halacskák kék filcből készültek, flitter és gomb díszítéssel. Közepén egyszerűen nyársra szúrtam egy hurkapálcával.

A tábortűz szettünket még ki szoktuk egészíteni összegyűrt újságpapírral. Úgy már majdnem olyan, mint az igazi:-)))

Szerepjátékok kiváló kelléke lehet. Nálunk nagy siker. Mikor átjönnek a kisfiam barátai játszani gyakran előkerül. Ma éppen táboroznak, holnap felfedező túrán vannak vagy épp szafari kiránduláson vesznek részt, amelynek ugye elengedhetetlen kelléke egy jó kis tábortűz.Sokszor kérik, hogy vigyük be az óvodába, ilyenkor egész délelőtt képesek evvel játszani.Vannak örök dolgok, és ez jó!