Szeretem a régi könyveket. Mindnek saját története van. Jól esik kézbe venni. Mindig óvatosan nyúlok hozzá. Először végigsimítom a borítót, majd komótosan kinyitom és fellapozom a megsárgult lapokat. Szeretem, hogy sárgák a lapok és némelyik széle kicsit barnás.És az illatukat is szeretem. A jellegzetes öreg könyv illatot. Georgij Jurmin: Nagyapó szemüvegére egy piacon találtam rá. A földről árulták. 1983-ban adta ki a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, de eredetileg Moszkvában készült, 1972-ben.
Benne egy nagyapó a sokat kérdező, roppant kíváncsi unokájának mesél a szemüvegéről.Azt is megtudhatjuk tőle ki találta fel a szemüveget és milyen volt eme kezdetleges eszköz.
Valamint, hogy a szemüveg elég tág fogalom (nagyapó értelmezésében). Mindent ami a látást vagy a különleges látást segíti annak nevezhető.
A lupa, vagyis másnéven a nagyító.
Távcső, amit a hajósok használtak vagy a látcső, amivel színházban "kukkolunk".
A mikroszkóp és az eget szemlélő teleszkóp.
A tengeralattjárók periszkópja.
Sőt nagyapa tanított nekünk egy találós kérdést is:
Két kampócska a fülemen,
két kis kerék a szememen,
az orromon fényes nyereg,
nos, mi lehet, mondd meg, gyerek?
A könyv annak idején 19,- Ft-ba került:-)))
A könyv alapján készítettünk néhány dolgot. Na jó nem mindjárt egy mikroszkópot:-)))
A látcső 2 wc papír gurigából és 2 ásványvizes kupakból készült.
A távcső alufólia papírgurigából és csomagolópapír belsejéből (amire felcsavarják a díszcsomagolót) készült. A fehér része mozgatható, mint az igazinál:-)))
Mondtam már, hogy szeretem a régi könyveket:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése