2012. február 28., kedd

Mese feldolgozás

Egyik kedvenc mesénk Varga Katalin: A kesztyű. Biztosan ismeritek. Az erdőben hever egy szőrmés, barna, bundakesztyű. Rátalálnak az állatkák és beköltöznek, majd élik- ki-ki vérmérséklete szerint- a hétköznapi életüket. Kicsit dolgoznak, kicsit főznek, eszegetnek, pihenek, sétálnak, lefekszenek. Ezt a mesét már egész kicsinek is szerettük, majd középsőben az oviban is vették, de most inkább iskola-előkészítés formában közelítettük meg. Elsődleges cél a hosszú- és rövidtávú memória fejlesztése, a szókincsbővítés, az önálló mesélés, a szabatos kommunikáció, problémamegoldó képesség erősítése volt. Ezért természetesen túl is léptünk a  mese keretein. 

Borító

Először természetesen elmeséltem a történetet (felelevenítés gyanánt). Közben alig tudta kivárni, hogy kinyissuk végre a csomagot és hozzáférjen a feladatokhoz:-)))


Először kiszínezett egy kesztyűt és beköltöztette a lakókat.

Aztán megbeszéltük melyik állatka mit dolgozott és az elvégzett munka alapján megpróbáltuk kitalálni, kinek mi lehet a mestersége. Pl.: a pocok cipőt talpalt = cipész, varga / szarvasbogár bútort gyalult = asztalos Közben megbeszéltük melyik mesterségre mi jellemző. Szóba kerültek régi mesterségnevek: tímár, csizmadia. A hangya nem dolgozott, mert öreg volt. Itt letisztáztuk a nyugdíjas szó fogalmát valamint, hogy az öreg helyett a hétköznapi életben az emberekre az idős kifejezést használjuk.



Az állatkákhoz kapcsoltuk a különböző foglalkozásokhoz kötődő szerszámokat, eszközöket. Új szavakkal ismerkedtünk. Pl.: kaptafa, cipővas, szabásminta. Összehasonlítottunk régi és új eszközöket.

Minden részt alaposan átbeszéltünk. És mindig új és új ismeretanyaggal gyarapodtunk. Az ételeknél amit az állatok főztek ki kellett választania az ő kedvencét és elmondania miből készül vagy, hogy melyikben van hús. (Természetesen ide is tartozott feladatsor.) Aztán tanultunk egy szólás-mondást, ami ide kapcsolható: Aki nem dolgozik, ne is egyék! Ebéd után pihentek az állatkák, különböző hangszeren játszottak. Kivéve a hangyát, aki sírdogált. 


Vajon miért sírt a hangya? 
(A könnycseppeket a fiam rajzolta.Lévén, hogy a hangyához nem tartozott hangszer.))
Nagyon kedves válaszok születtek: mert szomorú dalt játszottak a többiek, mert nem tudott semmilyen hangszeren zenélni, mert kigúnyolták...Aztán megvizsgáltuk, ki mit csinált a klubnapon. (Feladatlapon is jelöltük.)Vajon miket játszhattak volna együtt? Társasjáték, kártya, tánc, zenehallgatás volt a gyerek megfejtése.





Aztán bejelöltük azt az órát, amelyik az állatkák lefekvési idejét mutatja.


 
Végül a képek alapján időrendi sorrendbe tettük a mesét.

Majd egy megkezdett állatot kellett befejezni. Néhány szóra visszatértünk, amelyeket a gyermeknek kellett megmagyarázni. Pl.: mákos csík, rotyogott, klubnap, mesterség, rövidlátó stb. Aztán következtek a találós kérdések: Melyik állaton volt szemüveg? (ne tévesszen meg senkit, nem csak az öreg rövidlátó hangyán:-)))) Ki milyen csomaggal költözött a kesztyűbe? Levezetésképpen pedig a gyermek által kedvelt játékot játszottuk. Én elkezdem a mesét, majd egy ponton elhallgatok, rámutatok és onnan ő folytatja. Mesél egy darabig, elhallgat, rám mutat és én folytatom. Bő egy órás, tartalmas program volt, de úgy láttam nagyon élvezi:-)))



Nincsenek megjegyzések: