2012. február 28., kedd

Mese feldolgozás

Egyik kedvenc mesénk Varga Katalin: A kesztyű. Biztosan ismeritek. Az erdőben hever egy szőrmés, barna, bundakesztyű. Rátalálnak az állatkák és beköltöznek, majd élik- ki-ki vérmérséklete szerint- a hétköznapi életüket. Kicsit dolgoznak, kicsit főznek, eszegetnek, pihenek, sétálnak, lefekszenek. Ezt a mesét már egész kicsinek is szerettük, majd középsőben az oviban is vették, de most inkább iskola-előkészítés formában közelítettük meg. Elsődleges cél a hosszú- és rövidtávú memória fejlesztése, a szókincsbővítés, az önálló mesélés, a szabatos kommunikáció, problémamegoldó képesség erősítése volt. Ezért természetesen túl is léptünk a  mese keretein. 

Borító

Először természetesen elmeséltem a történetet (felelevenítés gyanánt). Közben alig tudta kivárni, hogy kinyissuk végre a csomagot és hozzáférjen a feladatokhoz:-)))


Először kiszínezett egy kesztyűt és beköltöztette a lakókat.

Aztán megbeszéltük melyik állatka mit dolgozott és az elvégzett munka alapján megpróbáltuk kitalálni, kinek mi lehet a mestersége. Pl.: a pocok cipőt talpalt = cipész, varga / szarvasbogár bútort gyalult = asztalos Közben megbeszéltük melyik mesterségre mi jellemző. Szóba kerültek régi mesterségnevek: tímár, csizmadia. A hangya nem dolgozott, mert öreg volt. Itt letisztáztuk a nyugdíjas szó fogalmát valamint, hogy az öreg helyett a hétköznapi életben az emberekre az idős kifejezést használjuk.



Az állatkákhoz kapcsoltuk a különböző foglalkozásokhoz kötődő szerszámokat, eszközöket. Új szavakkal ismerkedtünk. Pl.: kaptafa, cipővas, szabásminta. Összehasonlítottunk régi és új eszközöket.

Minden részt alaposan átbeszéltünk. És mindig új és új ismeretanyaggal gyarapodtunk. Az ételeknél amit az állatok főztek ki kellett választania az ő kedvencét és elmondania miből készül vagy, hogy melyikben van hús. (Természetesen ide is tartozott feladatsor.) Aztán tanultunk egy szólás-mondást, ami ide kapcsolható: Aki nem dolgozik, ne is egyék! Ebéd után pihentek az állatkák, különböző hangszeren játszottak. Kivéve a hangyát, aki sírdogált. 


Vajon miért sírt a hangya? 
(A könnycseppeket a fiam rajzolta.Lévén, hogy a hangyához nem tartozott hangszer.))
Nagyon kedves válaszok születtek: mert szomorú dalt játszottak a többiek, mert nem tudott semmilyen hangszeren zenélni, mert kigúnyolták...Aztán megvizsgáltuk, ki mit csinált a klubnapon. (Feladatlapon is jelöltük.)Vajon miket játszhattak volna együtt? Társasjáték, kártya, tánc, zenehallgatás volt a gyerek megfejtése.





Aztán bejelöltük azt az órát, amelyik az állatkák lefekvési idejét mutatja.


 
Végül a képek alapján időrendi sorrendbe tettük a mesét.

Majd egy megkezdett állatot kellett befejezni. Néhány szóra visszatértünk, amelyeket a gyermeknek kellett megmagyarázni. Pl.: mákos csík, rotyogott, klubnap, mesterség, rövidlátó stb. Aztán következtek a találós kérdések: Melyik állaton volt szemüveg? (ne tévesszen meg senkit, nem csak az öreg rövidlátó hangyán:-)))) Ki milyen csomaggal költözött a kesztyűbe? Levezetésképpen pedig a gyermek által kedvelt játékot játszottuk. Én elkezdem a mesét, majd egy ponton elhallgatok, rámutatok és onnan ő folytatja. Mesél egy darabig, elhallgat, rám mutat és én folytatom. Bő egy órás, tartalmas program volt, de úgy láttam nagyon élvezi:-)))



2012. február 27., hétfő

Pillangók és virágok

Nagyon kedves dolgok jöttek velem szembe az elmúlt napokban. Gyönyörű és vidám papírok, valamint egy pillangós és virágos lyukasztó. Gondoltam, amint itt a jó idő fel tudjuk használni. Így született egy tavaszi kép (bár picit zsúfolt lett, de annyira belelendültünk:-)))




A fotó nem adja vissza a csodálatos papírokat, s ha jobban megnézem akkor a 3D-s hatást sem, pedig a lepkék szárnyai elválnak az égtől (mintha valóban repülnének), a virágok szirmai pedig behajlanak.


 A virágok közepét egy pötty csillámló körömlakkal készítettük.




De ha már kéznél voltak a pillangók és a virágok nem hagyhattam ki egy kis játékos fejlesztést sem:-))))Nyomtattam 2 db papírra 9 karikát (papíronként). Majd 4 színű pöttyös papírból virágokat lyukasztottam. A papírnak az volt az érdekessége, hogy a hátán ellentétes színpár volt. + nyomtam egy szívecskéset is. Majd ezeket belehelyeztem véletlenszerűen a karikákba (egyik lapon). És már kezdődhetett is a játék.

  
1.)Először jól megfigyelte a gyerek, majd meg kellett neveznie a kakukktojást! 
2.)Aztán leszedtem a papírról és neki ugyanolyan formában vissza kellett pakolnia. Majd ezután következett a legnehezebb feladat. 3.)Különböző információk alapján logikai úton kitalálni, vajon melyik pillangó melyik virágra szállt le. Pl.: A kakukktojásra a legvilágosabb pillangó szállt le. Az aranyszínűt vonzotta a citromsárga pötty.3 zöld és 3 lila pillangó biztosan volt.A zöld virágra biztosan nem szállt ugyanolyan színű pillangó.Stb.
4.) Előre meghatározott szabály szerint sormintát kellett kitenni.
5.) Felpakoltam egymás után 4 különböző virágot, 3 különböző pillangót. Majd eltakartam a gyerek elöl. Először el kellett mondania mi és milyen sorrendben volt a papíron, aztán a feltett kérdésekre kellett válaszolnia. Pl.: Igaz az, hogy az utolsó narancssárga virág volt. A kék virág jobb oldalán lila pillangó volt. Stb.
6.) Levezetésképpen társasoztunk is. Ekkor vettem elő a másik lapot és a dobókockát. A szabály a következőképpen alakult:
- Ha 6-t dobsz feltehetsz egy virágot!
- Ha 3-t vagy 4-t feltehetsz egy pillangót!
- Ha 2-t vegyél le egy pillangót!
- Ha 1-t a másik játékos feltehet egy virágot vagy pillangót!
- Ha 5-t mondani kell egy virágnevet (egy játékmenet alatt ugyanolyat, mint amit már mondtak nem lehet). Ha sikerült mondani dobj még egyet! Ha nem tegyél vissza egy virágot! 
A szabályok kezdetben még képlékenyek voltak, de aztán együtt alakítottuk ki a végleges formára.
Értelem szerűen az győz aki előbb összegyűjti a 9 virágot és a 9 pillangót.



Ilyen olcsón, ilyen szórakoztató és ilyen fejlesztő játékkal már régen találkoztam:-))))Ami viszont meglepett (azon felül mennyire ügyesen vett minden akadályt), hogy a virágneveknél olyan is eszébe jutott, mint: vitorla virág, fokföldi ibolya, karácsonyi kaktusz, kardvirág stb. Egy pillanatra eltöprengtem, hogy vajon az iskolaérettségi tesztek, mennyire tükrözik egy gyermek intelligenciáját, tájékozottságát, személyiségét? De persze csak úgy magamban, halkan dünnyögve....

2012. február 23., csütörtök

Te nem vagy normális...

Pontosan ezekkel a szavakkal tért vissza kedden este, olyan 10 óra magasságában a férjem a konyhából. Meglepve tekintettem fel a könyvemből és nem tudtam mire vélni a dolgot, egyrészt mert ritkán használ ilyen erős kifejezést, másrészt mert 0 előzménye volt. Aztán gyorsan végigcikázott a fejemen, hogy esetleg a konyhában csináltam valamit (de azt már egy hete megtettem, amikor kiégettem a konyhát). Kinyitottam a hűtőt...folytatódott a mondata- ajaj biztosan valami ráesett, mert hajlamos vagyok minden cm-t beépíteni:-)))S mi jött velem szembe...? Abban a pillanatban beugrott, hogy valószínűleg az ovis farsangra készített házi krémessel szembesült.A címben elhangzó mondat természetesen a belefektetett munka miatt szaladt ki életem párja száján. Na ja, miután már egy tálca sajtos perec is arra várakozott, hogy holnap 30 éhes száj elfogyassza:-)))



Persze én rutinosan védekeztem, hogy egy perc alatt elkészült.Ő pedig rutinosan csóválta a fejét és ezzel lezártuk a témát:-)))

2012. február 21., kedd

Főpróba

Na mi leszünk farsangon? Ninja. De persze nem csak úgy egy mezei, akármilyen ninja, hanem lego ninja! Abból is a Jay, vagyis a villám ninjája. Aki nem tudná ez a kék ninja:-)))) Speciális kék színe van, így (a fiam szerint) egyetlen kék anyag van ami hajaz a lego figura színére, a kék, fényes bélés selyem. 



Ebből készült a ruha. Rajta a polipra hasonlító figura arany festékkel, de nem lett annyi lába (vagy karja, vagy szíja vagy valami...)mint a figurán. Ezt persze egy szem gyermekem nem is hagyta megjegyzés nélkül!De mi vagyok én festőművész?:-))) 



A legbüszkébb az arany nuncsakura vagyok (fogalmam sincs hogy írják, mondják). Egy exkluzív csomagolópapír belső kartongurigájából készítettem és az óvónéninktől kapott műanyag láncszemeket festettem be aranyra. 



Nem életem fő műve ez a jelmez, de elmegy...:-)))






2012. február 20., hétfő

Újrahasznosítás:-)

Az ovinkban elég nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, a szelektív hulladékgyűjtésre. Igyekeznek átformálni a gyerekek, de elsősorban a szülők gondolkodásmódját. Márciusban indul egy zöld hónap, amelyben minden héten más és más hulladék és annak az újrahasznosítása kerül terítékre.Valamint kiállításra kerülnek a gyerekek és szülők által a fenti témában készített tárgyak. Az első általunk készített tárgy egy jópofa ügyességi játék.







 Glória ismerősünk által már említett Sári és Nemszemétke c. könyv nálunk is kedvelt, de mostanában sokat forgatjuk az Autósmesék c. könyvet, mai mesemondóktól, amelyből különösen kedvelt darab a KUK-055 kukásautóról szóló történet. Ez a kedves szemetes autó bebizonyítja, hogy a mások által kidobott felesleges, haszontalan holmik, milyen hasznosak is lehetnek némelyeknek, s kis odafigyeléssel jót tehetünk velük.

2012. február 16., csütörtök

Tányéralátét

Néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek! Pl.: ikeás tányéralátét, amelyet igencsak kedvelek a színösszeállítás, na és a pöttyök miatt.


Az evésen kívül mi még másra is szoktuk használni, ha már kéznél van és olyan mutatós, na és nem utolsó sorban praktikus. Számok becslése: Szerinted 10-nél több vagy kevesebb pók fér rá az alátétre, ha minden fehér korongra teszünk egyet?


Ha minden zöld korongra teszel cukorkát, akkor melyikből lesz több a cukorkából vagy a pókból? (aztán persze számolással le is ellenőriztük)
Aztán gyakoroltuk a sorszámneveket. Tegyél az első sor 5. korongjára kék cukorkát, a negyedik sor 3. korongjára pókot, az utolsó előtti sor 7. korongjára narancssárga cukorkát!


Majd játszottunk páros - páratlan játékot.


Alkottunk kettes, hármas, négyes csoportokat a színes számoló pálcika bevonásával.


Persze még sokféle célra is felhasználható (pl. étkezésre), de nekünk most ez jutott hirtelen eszünkbe:-)))

2012. február 15., szerda

Biztosan ismeritek...

Én már teljesen elfelejtkeztem róla, amikor karácsony előtt szembe jött velem a Gondolkodó Játékok Boltjában. Hirtelen rám törtek az emlékek a hatalmas csatákról, amelyet az unokatestvéreimmel vívtunk ezzel az egyszerű, de nagyszerű játékkal. Gyorsan szemrevételeztem, hogy valóban az amire gondoltam és esetleg nem változtatták meg (modernizálták) az évek során. És lám nem! Minden maradt a régiben. Ez kell nekem és máris a kosaramban találta magát. A játék tartalmaz egy hatalmas táblát, rajta a világ főbb állatainak képével, ugyanolyan kártyát, amelyen pontérték is van.




Dobókocka nincs hozzá, mert lólépésben kell az állatokat megszerezni (levadászni), csak 8 bábu (minél többen játszunk annál élvezetesebb). A játék célja, az állatok megszerzése, a legmagasabb pontértékre szert tenni.Karácsonykor már rettenetesen izgatott voltam, vajon a kisfiamnak is akkora élmény lesz, mint annak idején nekünk? Nem. Jött a hideg zuhany...Csak kibontotta Szentestén, majd végignézte ahogy másnap játszunk a családdal közösen, de semmi érdeklődést nem mutatott iránta.Persze rettenetesen csalódott voltam, s túl azon én mennyire élveztem régen, úgy gondoltam a világ állatairól is kiegészülnének ismeretei, nem beszélve azokról a kockákról, ahová nem szabad lépni, mert valamilyen veszély leselkedik ránk: lavina, emberevő törzs, tűzhányó stb.De a fenti lehetőségek sem csábították kicsi fiamat. A játék az ünnepek után felkerült a polcra és feledésbe merült, egészen egy héttel ezelőttig, amikor is állatos kártyákat kerestem egy kitalálós játékhoz.S akkor hirtelen megtört a jég. Azóta maratoni partikat játszottunk az "Élve fogd el" társassal. S igen, neki tegnap pont úgy csillogott a szeme, amikor övé lett az oroszlán, mint annak a barna kislánynak úgy 30 évvel ezelőtt:-))))





2012. február 14., kedd

Izgő-mozgó fogaim

Ami így nem túl pontos, ugyanis már se nem izeg, se nem mozog. Két hete kezdődött a történet, amikor a plüss papagájba harapva :-))) bizony megmozdult a fogacska. Meglepő módon kicsi fiúnk kétségbeesett sírásba kezdett, hogy mi is lesz most akkor az ő szép tejfogacskájával. Mi persze örültünk és nyugtatgattuk, hogy ez jó, mert ez azt jelenti, hogy már nagyfiú kezd lenni, lassan megérik az iskolára. Gyorsan elővettük az összes fogakkal foglalkozó gyermek szakirodalmat és azóta bizony rengetegszer átlapoztuk, okosodtunk belőle. Nem tudom más gyereknél, hogy van, de Örst rettenetesen zavarta a mozgó foga, így addig piszkálta a nyelvével, ujjával, amíg egy szép napon magától kifordult a fogacska. Cseppet sem fájt neki és éppen csak vérzett. Rögtön eltettük a kis fogtartóba a párnája alá, hogy éjjel be tudjon lopózni a fogtündér. És ez a fogtündér bizony olyan kedves volt, még levelet is hagyott a meglepetés mellé. A levél pedig arról szólt, a fogtündér mennyire megsajnálta anyát, aki nagyon búslakodott, mert elviszi a kisfiának az első kihullott tejfogát, így mégsem vitte el. Itt hagyta anyának megőrzésre, de azért természetesen az ajándék jár a kis fog vesztettnek:-)))