Már rég nem berzenkedem, ha a gyerek és az étel bizarr viszonyba kerülnek. Mint például lekváros kenyér mellé elharapdált parasztkolbász, briósra felkent májkrém, főzelék kakaós csigával és akkor még nem említettem az általa legalizált óvodai kaját: salátafőzelék és társai. Bár ha jobban belegondolok múltkor azért óvatosan megkérdeztem: miért finomabb az ovis tejbegríz (ami vagy folyik vagy megáll benne a kanál), mint az otthoni (amibe ugye anya tesz egy kis vajat, vaníliás cukrot, fahéjat, citromhéjat, mellesleg házi tejjel készíti és a kérések szerint bohóc vagy kisfiú fejet formál a tányérra kakaó, színes drazsé, csoki dara segítségével)? A válasz roppant egyszerű volt. Az ovis tejbegrízt ujjnyi vastagon teleszórják cukorral (néha por néha kristály formában). Nyilván sok más nincs is benne:-((( Mondom, én már rég nem lepődöm meg! Vagy mégis!? Mikor legutóbb székelykáposztát készítettem a gyerek azt kért vacsorára a következő felállásban: - Anya kevés káposzta, sok husival és tudod olyan vékony sült burgonyával. Na azért ekkor dobtam egy hátast. Próbáltam érvelni, hogy a székelykáposzta tradicionális magyar étel és míg világ a világ tejföllel és kenyérrel kell enni, de nem hatottam meg. Persze elkészítettem a kívánságának megfelelően (ezen már ne múljon a vacsora:-))) és a címbéli mondat a fentiek után hangzott el az első falatnál. Becsületére legyen mondva tejfölt már nem kért hozzá sem céklát (ugyanis én azt ettem, persze nem a székelykáposztához:-)))
(Gondolkodtam, hogy feltegyem-e a képet, mert szerintem látványnak is szörnyű:-(((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése