Ha gyerek van a háznál...

Szedem le a szárítóról a ruhát, mire a gyerek felvisít: -Anya, rálépsz a motorra! És valóban a lábam előtt egy alig 2 cm-es narancssárga kis motor hever, félig a szőnyegbe süppedve. Miután a katasztrófa elhárult, teszem tovább a dolgom. Éppen dobnám a harmadik pár csipeszt a kosárba, amikor rám szól a gyerek: - Anya, betemeted a légi irányítót! Nem firtatom, hogy mit keres egy lego ember a csipeszes kosárba:-)) Hajtogatom a ruhákat, amikor reccsenést hallok a lábam irányából. Amint lepillantok azonnal felismerem a kis asztal alól kikandikáló repülő szárnyát. Ajaj csak nem tört el? De a gyerek megnyugtat: - Nem törik az olyan könnyen! Kész szerencse.Végre befejezem a ruhaleszedési projektet és bevonulok a konyhába vacsorát készíteni. Kinyitom a mélyhűtőt, hogy némi húst vegyek elő, amikor a fagyasztott zöldségek tetejéről egy versenyautó és egy terepjáró néz velem szembe. Kérdőn nézek a fiamra, kezembe a járművekkel.-Tudod anya ők színváltósak és a hidegbe megzöldülnek!-Aha!-felelem nagy bölcsen. Na ilyen amikor gyerek van a háznál!

Vidám arcok:-)))

Bár már benne járunk a szeptemberben ez a kinti és a benti hőmérsékleten nem érződik. (No, nem mintha bánnánk:-))) Azért mi készülgetünk az őszre, hiszen előbb utóbb úgyis ide ér. 

Egyik kedvenc versünk:

Őszi főzőcske

Keresek egy üstöt,

mindent bele gyűjtök.

Bokor alól mogyorót,

nagy fű közül a diót.

Árokpartról gesztenyét,

tölgynek sárga levelét,

csipkebogyó bokrot,

mindent bele hordok.

Fakanállal a kezemben

énekelek jókedvemben,

gyönyörű szép színekben

ősz pompázik üstömben.

Kedvenc találós kérdésünk:

Varázsbotja nincsen neki,

de a tájat eltünteti.

Mikor "leszáll", azt sem tudod,

merre van a pisze orrod. 

(köd)

És egy aranyos, nyúlfarknyi ízelítő az életünkből. Verselünk, beszélgetünk az őszről. Elkezdem Móra Ferenc: A cinege cipője c. versét, mire a gyerek befogja a fülét.

- Mi a baj kicsim?

- Anya, én ezt hallani sem bírom!

- Ne mondjam?

- Neee, ez olyan durva, szegény cinege!Mindig sírhatnékom támad ettől:-(((

(És még mondják, hogy a lányok érzékenyek!)

De azért persze fiúk vagyunk erősen...Hiszen  csak egy fiú képes arra, hogy 20 percen belül kétszer törje össze magát:-(((( Tegnap például 3 méterrel a házunktól képes volt akkorát esni a biciklivel, hogy az egész jobb oldalát "leharcolta" (jobb comb, térd, könyök és oldal). Majd miután a sokkból összeszedtük magunkat, beiktattunk egy pihentető játszóterezést. 2 perccel, hogy beléptünk a kapun, leesett a nagy vár kapaszkodós eleméről (mert valami vandál elemek kiszedtek egy fogantyút belőle). Akkorát döngött a háta és a feje a gumiszőnyegen, hogy legalább egy percig nem kapott levegőt és sírás helyett csak nyöszörögni tudott. Meg voltam győződve róla, hogy egyenesen a kórházba roboghatunk, de szerencsére mire a házunkhoz értünk már jobban érezte magát és még a biciklire is felszállt. Mindenesetre aznap nagyon örültem, hogy véget ért a nap!

Végezetül két mókás arc, amelyet az ősz jegyében készítettünk:

Fa arc mécses orral

Barátságos keresztespók a hálójában