Nyunyiga. Avagy máshol: Rongyi, Rágcsa, Szopifül. Bizonyára mindenki ismeri, de aki nem, annak a kedvéért álljon itt, egy kis ismertető, ama valamiről… Nálunk éppen öten vannak, a többpetéjű ikertestvérek. Főbb vonalakban persze rendkívüli hasonlóságot mutatnak. Mindegyik puha, pont olyan odabújni, ölelgetni való. Mindegyiknek van legalább négy sarka, vagy csücske, ahogy tetszik. Némelyiken még egy kis csomó is feszít a nyomaték kedvéért. Ja, és jellegzetes szaguk van, amely hol intenzívebb, hol éppen csak leheletnyit érződik, annak függvényében mennyi ideje van használatban, de a legjobb reklámmal kínált mosópor sem képes, véglegesen semlegesíteni sajátos illatállományukat. Lehet rágni, szopogatni, morzsolgatni, gyömöszkélni, simogatni…Nálunk egy egér, két maci, egy kutya és egy víziló képviseli a díszes társaságot. Lassan kinövünk belőle. Már csak az alváshoz használjuk, de akkor is inkább megszokásból. Soha sem hittem, hogy hiányozni fognak és valaha szomorkodni fogok miattuk. Most mégis, mert ez egyúttal azt is előre vetíti, hogy fél lábbal már kikandikálunk az apró gyerekkorból. Már nem igényli minden pillanatban a közelségem. Már saját élete van, ami tőlem független és működő: angolt tanul, úszik, hozzá jönnek és ő megy át másokhoz játszani, születésnapozni hívják, jelmezbálba hivatalos, színházba jár és barátokat gyűjt itt –és ott. Barátokat, akik fontosak és egyre fontosabbak lesznek számára. És lassan belecsúszunk egy másik még ismeretlen világba. Ami bizonyára rengeteg kellemes és érdekes dolgot tartogat számunkra, ugyanakkor az ismeretlensége, kiszámíthatatlansága miatt, egyszerre ijesztő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése